Nyelv:

Az akváriumi technika kialakításánál alapvetően a legfontosabb cél, a minél kevesebb időt igénybe vevő karbantartás, a megfelelő szűrés, valamint az esztétikai igények kielégítése.
Ennek érdekében fontos, hogy a szűrés inkább túlméretezett legyen, mintsem alulméretezett!  Érdemes a lefolyó víznél előszűrést alkalmazni, a nagyobb szennyeződések felfogásához. A vízcsere egy igen lényeges szempont, még a legkiválóbb szűrőrendszerek esetében is.

A heti minimum 20%-os vízcserét minden körülmények között végre kell hajtanunk.
Még jobb, ha 3-4 napos elosztásban inkább gyakoribb, kisebb mértékű vízcserét alkalmazunk.
Egy rájás akváriumnál szükség van kiegészítő technikai segédeszközként egy UV lámpára.
1 000 literenként minimum 18 wattos lámpát kell számolnunk, de ha nagyobb, az csak előny lehet.

Ezen kívül, ha szeretnénk még inkább nitrátmentes vizet előállítani kedvenceinknek, használhatunk ún. nitrátgyantát, ami megköti a vízben oldott ilyen típusú vegyületeket. Ezeket egyszerű konyhasó segítségével tudjuk regenerálni, így erre csupán egyszer kell beruháznunk.

A rájáknak nem szükséges sem lágyvizet adagolnunk, sem más lágyító eszközt alkalmaznunk.

Az ideális víz paraméterek a következőek:
pH:    6,5-8
NH 4 + / NH 3 (mg / l):    0
NO 2 – (mg / l):    0,0-0,3
Hőmérséklet    28-30 ° CElengedhetetlen azonban a megfelelő fűtés.

A ráják alapvetően melegvízi halak, és 28-30 fok közötti vízben érzik jól magukat.
Nem jelent számukra problémát a nyári kánikulában a megemelkedett hőmérséklet sem.
A városi csapvizet a legtöbb esetben klórral kezelik annak érdekében, hogy a víz fertőtlenítését biztosítani tudják.
A halainkra ez kifejezetten rossz hatással van!
A klór és az ammónia az első számú méreganyag, amit az akvárium vizébe juttathatunk!
Védekezhetünk ellene azzal, hogy a vizet kb. 24 órára egy nyílt tetejű tárolóedényben állni hagyjuk, hogy a klór a levegőbe távozhasson.
Másik módszer, hogy aktív szénnel töltött hengeren keresztül engedjük az akváriumunkba.

Figyeljünk arra, hogy az aktív szenet cserélni kell, mert egy idő után telítődik mérgező anyagokkal!
Szóba jöhet még, a kereskedelemben kapható „vízelőkészítők” használata, melyek lekötik ezeket a káros anyagokat.

Az akváriumunk vizébe adagolhatunk jódmentes sót, mellyel megakadályozhatjuk egyes kórokozók elterjedését.
Az amazóniai folyóknak nagyon lágy a vizük és csak kevés ásványt tartalmaznak. Csak a nagymennyiségű esővíznek köszönhető, hogy a vizek pH-értéke nem zuhan le túlzott mértékben. A legtöbb esetben az édesvízi ráják élőhelyeinek pH-értéke 6.5 körül mozog. Ha már megfelelően akklimatizálódtak, akkor a rájafajok egyedei általában szépen fejlődnek a csapvízben is, és nincs szükség a víz messzemenő kémiai kezelésére ahhoz, hogy életben tartsuk őket. Mindazonáltal a ráják sokat esznek, következésképp sokat is ürítenek, tehát a figyelmes gondozás igen fontos, ideértve a víz tisztántartását és a szűrők mentesítését a lerakódásoktól. A ráják hajlamosak az ammónia-, és salétrommérgezésből származó szervi károsodásokra, tehát létfontosságú, hogy rendszeresen ellenőrizzük ezek jelenlétét a vízben, s lényegében előfordulásukat zéró szinten tartsuk a rendszeres vízcsere, és valamilyen jó minőségű, biológiai vízszűrő használata által. 
A sérülés, a belső mérgezés legtöbbször a szállításkor keletkezik. Előfordul, hogy a rájákat sokszor több mint 36 órán át utaztatják a szállító dobozban, kritikus életkörülmények között. Az ekkor keletkezett betegség után (melynek sokszor külső nyomai nincsenek), a rája még él néhány hétig, míg végül elpusztul, mivel nem hajlandó enni, és vagy éhen hal, vagy a belső mérgezés végez vele.

Rendkívül fontos még, hogy az akváriumban kellő mennyiségű porlasztott levegő kerüljön, egy légpumpa, valamint porlasztó kövek segítségével!