Sprache:

Leider ist der Eintrag nur auf Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird unten in einer verfügbaren Sprache angezeigt. Klicken Sie auf den Link, um die aktuelle Sprache zu ändern.

Kevés felemelőbb érzés van egy hobby díszhaltartó életében, mint amikor a halai utódokat hoznak a világra.
Lehet ez egy egyszerű elevenszülő, egy ikrázó fogasponty, vagy akár egy diszkosz pár, ami utódok nemzésére adta a fejét.
Nem a fajtától függ a sikerélmény, hanem attól, hogy ki, milyen halakra szakosodott.

Az édesvízi ráják szaporodásának van néhány fontos szempontja, amelyek figyelembevételével bárki megtapasztalhatja eme különleges élőlények akváriumi tartásának és tenyésztésének élményét.
Az édesvízi ráják 2 éves koruk körül érik el az ivarérettséget. Jellemzően addigra már elérik a felnőttkori méretük 80%-át.

A hímek klasperjei már tisztán látszanak, és a végei „kipöndörödnek“. A nőstények esetében az ivarérettségnek nincsenek igazán külső jelei, csupán méretük alapján lehet következtetni a felnőtté válás időszakára.   Amennyiben nem tudjuk hogy a hozzánk került ráják pontosan mennyi idősek (mikor születtek), úgy érhetnek meglepetések.
Sajnos a tartási körülmények alapvetően befolyásolják az állatok felnőttkori nagyságát. Sok esetben tapasztaltam, hogy nem megfelelően táplált állatok már az ivarérettségi korba érnek, ám testük nagysága kívánnivalót hagy maga után.
Ez alapvető probléma lehet a párzási időszakban. Az akváriumi körülmények között használt nem megfelelő táplálék, egy igen komoly probléma forrása lehet az emésztőszervek fejlődése kapcsán. A másik nehézség, hogy egy alultáplált hím a legtöbb esetben egyszerűen nem tud megbírkózni a sok esetben nála nagyobb testű nősténnyel.

A ráják esetében a „havi ciklus“ 90 napos rendszerességgel tapasztalható.  A ciklus megérkezését az alapján fogjuk észrevenni, hogy nőstény rájáink többet úsznak a vízfelszín közelében, és nemcsak az akvárium alján töltik napjaikat.

A hímek ezen időszak alatt intenzíven „hajtják“ a nőstényeket. Folyamatosan a testükbe harapnak, mellyel sérüléseket okoznak a szélső uszony rétegében, valamint a faroktőnél lévő uszonyokban. Időnként darabokat szakítanak ki a testükből, amely természetes a párzási időszakban. Ettől nem kell megijednünk, mert ezek a csúnya sérülések néhány hét elteltével teljesen begyógyulnak. Ez egy természetes folyamata az udvarlási időszaknak.
Párzáskor a hím rája a nőstény alá úszik, és kb. 10 másodperc elteltével már túl is van az aktuson, melyet remegő teste jelez.  A nőstény hüvelynyílásán a párzás után fehéres színű kitüremkedés látható max. 1-2 óráig, valamint a vízben apró, fehér színű váladék lebegése figyelhető meg.

Az adott héten akár többször is megtörténik a megtermékenyítés. Ezután néhány nap múlva a hím már nem mutat különösebb érdeklődést a nőstény iránt, legalábbis mindenképpen lanyhul a „kergetőzési“ kedve.

A megtermékenyített ráják (fajon belüli eltérésekkel) 90-100 napig hordják kicsinyüket a nőstény faroktövénél lévő üregeiben. A 2. hónapban már szabad szemmel is látható a háton lévő 2 dudor, ami alatt ott lapulnak a kis utódok.
A fejlődő ráják az anyjuk méhében szabadon úszkálnak a magzatvízben. Az anya a méhben lévő kis milliónyi „csáp“ segítségével eteti a kicsiket, melyeket azok szabályszerűen „nyalogatnak “ a méh üregekben. A táplálék az anya szervezetéből így jut el az utódokhoz. Ezt a születésük előtti hetekben ultrahang segítségével szemmel is láthatjuk.

A ráják első vemhesség esetén 1-3 utódot hoznak a világra, majd később akár 8-10 kis rája születésére is számíthatunk!
Amennyiben látjuk a párzást, és megbizonyosodunk arról hogy ez pontosan mikor történt, akkor 90 nap elteltével számíthatunk a kis jövevények születésére. (90 nap pl. az Itaituba, P14-esetén általában 100 nap).

A legtöbb esetben éjszaka születnek meg a kis ráják.
Az anya jellemzően nem bántja a kicsiket, de születésük után mindenképpen érdemes őket külön, egy steril, aljzat mentes akváriumba elhelyezni, hiszen a kis ráják külön törődést igényelnek.
Az első 1-2 hónapban napi 4-5 alkalommal érdemes etetnünk őket. Születésüket követően néhány napig még a hasukon látható szizacskóból nyerik táplálékukat, de lassan elkezdenek enni az általunk biztosított eleségből is.
Sajnos ez az a pont, ahol nagyon el lehet rontani a rájáink tartását!  Amit a kis megszületett ráják megszoknak az első hónapokban, utána szinte majdnem biztos, hogy csak ezen az élelmen tudjuk nevelni őket felnőtt korukig!
Éppen ezért fontos, hogy ugyanazt az eleséget adjuk nekik, mint felnőtt társaiknak. Fagyasztott halhús, garnéla, kagylóhús. Ezek azok a táplálékok, amin egy egészséges rája fel tud nőni akváriumi körülmények között.

A tubifex és a vörösszúnyoglárva NEM alkalmas felnőtt állatok számára eleségnek, ugyanúgy, mint a horgászboltban beszerzett földigiliszta sem! Bár legtöbb kezdő akvarista ezeken nevelgeti halait, azok soha nem fogják elérni a természetben megszokott méretet, jó eséllyel középtávon valamilyen bélbetegségben fognak elpusztulni a következő években, és soha nem érik meg a rájáknál egyébként általános 20-30 éves körüli kort.
Ha picit belegondolunk, akkor logikus hogy egy felnőtt, akár 8-10 kg-os ráját nem lehet napi szinten tubifexel, vagy hasonló silány, és igen drága eleséggel etetni és jó húsban tartani. A ráják igen jó étvégyúak és sokat esznek. Ha megfelelően akarjuk őket tartani felnőtt korukban is, és nem akarjuk hogy szenvedjenek az akváriumunkban, akkor már kiskorukban  gondoljunk rájuk ebből a szempontból is.

Később már igen komoly nehézséget fog okozni a másfajta élelemre való átállás, valamint a megfelelő tápanyag-, és vitaminbevitel.
Tehát újszülött rájáinkat tartsuk egy külön kis akváriumba, amin lehetőleg a szülőmedence vizét vezetjük keresztül.
Érdemes egy UV szűrőt közbe iktatni a fertőzések elkerülése végett. A megmaradt ételdarabokat szívjuk le a kicsik akváriumából, hogy ne alakulhasson ki bomlástermék, ami bélfertőzéshez vezethet! Figyeljünk arra is, hogy stabilan 28-30 fok között tartsuk vizünk hőmérsékletét!
Miután túl vagyunk a kritikus időszakon, az első 2 hónapon, utána már nyugodtan tehetjük őket társas medencébe, de továbbra is biztosítsuk nekik a napi 2-szeri étkezést, és figyeljünk arra, hogy más halak ne egyék meg előlük az eleségüket. Az egészséges ráják szinte mindig éhesek!

A megszülettet kicsik, színvariánsoktól függően 6-8 cm-es méretben jönnek a napvilágra.
Jellemzően nem is hasonlítanak szüleikre a színezettségük szempontjából.
A leopoldi fekete ráják utódjai pl. barna színűek és nincsenek rajta pöttyök. A P14-es Itaituba utódjai barnák, nagy hatszögletű foltokkal, míg a szülők feketék és apró pöttyösek.

Kb. a 3. hónapban már jól látszanak a felnőtté válás jellegzetes színei, de teljesen csak 6 hónapos korukra érik el a végső színt és mintázatot.